After After Before
Az égboltsapkájú Aki előtt a kaput becsukják, és azt kiálltják: „rosszkor születtél!” Megáll a csöndben, és arra vár még, Hogy tán kiszólnak, talán csak játék. Ott álldogál még amíg az este - az ő estéje leszáll a földre. Kisétál csendben kettős fasorba, végén kilép az üres világba. Fejébe húzva kerek kék sapka, simára húzva, körben leszegve. Az úton nem szed mellé virágot, holtáig hordja égboltsapkáját. Tündér szemekkel üres mezőkre, határ határát ahol elveszti. Mindig van onnan tovább hova menni, ottan többé már nem ismeri senki. (Cseh Tamás) Remélem, értitek. Vagy legalábbis közelebb kerültök ahhoz, hogy mit jelent nekem ez az utazás. A legtisztességesebb mégis azzal kezdenem, miért indultam el egyáltalán erre a kelet-nyugat útra – a legszebb, hogy szerintem közben bennem is változni fog, mert részben rá kell jönnöm magam is–, hátha megkönnyítem a döntést a nem-olvasásra. Újságírói optimizmus, tudjátok. Ha cikket kellene írnom, biztos azzal kezdeném, mekkora buliban voltam a minap V...